-Willow te meg hol a fenébe voltál? Ha nem tudtad volna ma 7 óránk volt.

-Nem mentem be.

-Na nem mondod, észre se vettem volna ha nem figyelmeztetsz.

-Buffy! Én és Tara...

-Tudom csókolóztatok.

-Nem erről van szó.

-Hát akkor miről, talán más is történt?

-Elmentünk a sötétségbe.

-...TE megőrültél? Én itt küszködök, hogy legyőzzem a temetőbeli vámpírokat akikből rengeteg van. Te pedig elmész a sötétségbe a kis barátnőddel és hagyod, hogy a szellemek átjöjjenek a világunkba?

-Miről beszélsz?

-Ezzel jár ha átmész a sötét világba. Hol a maszk?

-Milyen maszk?

-Átkellett jönnie egy maszknak.

-Ja, az a maszk..azt széttörtem.

-TE ostoba, azzal, hogy széttörtöd csak átmenetileg szünteted meg a problémákat.

Remegni kezd a ház.

-Most mit csináljunk.

-Nézd szükségem van a varázserődre…kapaszkodj…hívd fel Tarát…rá is szükségünk lesz.

Lassan odakúsztam a telefonhoz és éreztem, hogy valami terlyeng a levegőbe. Tárcsáztam.

-Tara…gyere ..ide…-Elájultam.

A kastélyban ébredtem fel ahol azelőtt jártunk. Egy sötét alak lépett felém.

-Kis boszorkány. – Megragadta és húzni kezdte a hajam, de el is engedte. – Nem hittem volna, hogy valaki képes lesz egyszer idáig eljutni. Eddig mindenki csak max a pincébe jutott el, de te most is it vagy a toronyba. Van valami bűverőd kedves ami rabulejt. – Fintorgok

-Nem érdekel. MONDJ VALAMIT A MASZKRÓL.

-Hát ha ennyire érdekel. A maszk néhány csontomból épült. Volt egy nagy balesetem amibe elvesztettem őket, de helyére újak nőttek.

-Ez undorító. Hogy lehet megállítani?

-Azt hiszed ennyire bolond vagyok? Átlátok ralytad…- Folytatná de hirtelen a semmiből Buffy és Tara jelenik meg.

-Szija Will! Beugrottunk egy kicsit játszani ha nem gond.

-Sziasztok! Hát jó lenne ha segítenétek. – A gonosz alak egy varázsigét mondott ki amitől By megkötözve találta magát.

-Ne mozduljatok különben a kis barátnőtök bánja meg. – Próbáltam úgy kommunikálni Tarával , hogy csak ő hallja meg..és sikerült is.

-“Tara! Mondj rá egy bénító varázslatot utána én teszem a dolgom..ja és miután elmondtad szabadítsd ki Buffyt.”

-CSONTJAID ELHAGYNAK

MEREVNEK ÉRZED MAGAD

LEBÉNULSZ A VARÁZSTÓL

SOKÁIG ÍGY MARADSZ! –Gyorsan körülnéztem, Tara eloldozta Buffyt. Ekkor megláttam egy képet amin apró betűkkel volt ráírva “A gonosz csak akkor tűnik el ha egy jó varázslatot mond erre a kőre” Megtpillantottam a követ is. Ekkor minden világos lett. A kő is biztos a démon valamelyik részéből készült és ezek összzessége (a maszk és a kő) tette őt halhatatlanná.

-By fogd le és kötözd meg, aztán gyertek ide mindketten. – A vadász bólintott én pedig törni kezdtem a fejem. “ A kő csak akkor támad fel, ha én utasítást adok erre, pillantásom véget vet eme szörnyűségnek.”

-Várjuk a parancsod kapitány!

-Rendben. Tara kérlek hozd ide azt a könyvet és valahogy vonszoljátok ide a démonunkat. –A démonba szúrtam egy éles tárgyat ami épp kéznél volt és a vére boszorkányjelként vett minket körbe. – Ha elmondtam a szöveget és jelt adok akkor ezt kell mondanotok : A kő csak akkor támad fel, ha én utasítást adok erre, pillantásom véget vet eme szörnyűségnek. De addig is megkell fognunk egymás kezét. -A lányok viszakosztak kicsit de beadták a derekukat. – Eme démon vére legyen a tanú, hogy vége van a szörnyűség kastélyának, mikor elmondjuk a szöveget visszatérünk a világunkba. – jelt adtam és elmondtuk a megbeszélt mondatot. Otthon voltunk nálunk a szobámba. Megöleltem őket.

-Látjátok. Nem is volt olyan szörnyű. – Egymásra mosolyognak.

-Tényleg nem. –Mondta By

-Örülök, hogy összebarátkoztunk de nekem tényleg mennem kell.

-Igazad van elég későre jár. – Megcsókoltam, aztán kiment az ajtón.

-Tényleg összeilletek és bocsáss meg hogy olyan rosszul fogadtam a dolgokat. – Megölelem

-Ne aggódj tudom , hogy furi volt aaz egész úgyhogy elnézem neked. Nincs kedved az én szobámba aludni?

-De persze! – Áthozta a hálócuccát és lefeküdtünk.