..Miközben mentünk haza..egy hang megszólalt a fejembe. Nem hallottam még soha de kellemes volt. „Egy bűbájos lány vár rád holnap reggel, mikor tanulni mész akkor botlassz bele” verselt,és ez nekem nagyon tetszett..csak mosolyogtam és mosolyogtam. Xander észrevette és mókásan megkérdezte.

-Szóval neked is tetszett ahogy legyőztem a pasit – hirtelen nem is tudtam hogy miről beszél és csak bambultam rá. Aztán leesett de ő folytatta- Tudod én nem vagyok az erőszak híve de ha a barátaimat bántják akkor ölni tudok.-Felnevetek

-Engem is megölnél?

-Dehogy, már miért ölnélek meg. –Elmegy a kedvem mindentől mert nem érti a viccem. Sóhajtozok.

-Nem tudom, csak kérdeztem.-Egyre szorosabban ölelt magához.-ÖÖÖ Xander nem tudnál egy kicsit..-MEGCSÓKOLT, Igen Xander tényleg megcsókolt és én köpni nyelni nem tudtam egyszerűen mintha nem is ő lett volna. Hisz tudja hogy nekünk együtt nincs jövőnk és ráadásul pont most mikor Oz meghalt. Ó ne miért?! Gyengéden veszi le az ajkát az enyémről.

-Na milyen volt?- Látja a meglepetséget az arcomon,meg azt is hogy ez nem igazán jókor jött- Bocsi Will én csak.nem tudtam uralkodni magamon, én ezt nem is értem

-csss – a szájára tettem a kezem- Ne beszélj! – Visszacsókolom. Olyan érzéki olyan..nem is tudom, már régen vágytam az ilyen szeretetre. Erre a gyengédségre. Átölel ..nem vad..egy cseppet se..körülöttünk megszűnik egyszeriben a világ.

Csakhogy..Buffy éppen az ablakból nézte hogy hol vagyok már mivel ne mvittem magammal a telefonomat és így nem tudott elérni. Meglát minket és rohan ki.

-Willow Xander ti..mit..hogy,,ezt miért?..szerintem..nem azért..de ..ezt ..nem itt ..kéne..vagyis..Jól vagytok?!- Xander bosszúsan felel.

-Ezt inkább nekünk kéne kérdeznünk, ugyanis te hebegsz habogsz itt nekünk és nem mi neked. Én szeretem Willow-t és ő is szeret engem..Ezt a tényt el kell fogadnod – zavartan figyelem őket majd megszólalok.

-Én..nem..nem szeretlek..csakhát.. –A fiú meglepetten néz a boszira.

-NEM? Akkor mégis miért csókoltál vissza?..mire volt ez a kis játék jó..nem is értelek..én azthiszem inkább elmegyek..nem kell nekem itt még egy baklövés

Visszarántom.

-Ugyan már Xander ..tudod ,hogy milyen nehéz így is feldolgoznom Oz halálát,legalább te ne hadj cserben.-Közben anyum is kijön.

-Will drágám,jól vagy ? Nem esett bajod?-Végigmér.

-Jól vagyok anya.-Visszanézek Xanderre de mosmát kicsit bosszúsan.-Rendben van,ha nem akarsz nem kell velem beszélned,de még találkozunk. Mehetünk-Vonszolni kezdem a két női "partneremet"A fiú nem veszi le rólam a tekintetét én pedig csak fél szemmel figyelem.

A házban Joyce vár, tükörtojást és meleg tejet rak elém.

-Köszönöm-mormolom

-Szívesen édes. És mondd mi történt?-Mintha az anyukám lenne,de legalábbis a pótanyám.

-Xander megcsókolt,vonzódik hozzám,de én..még nem teljesen dolgoztam fel oz halálát. Főleg úgy hogy engem tettek érte felelőssé.

-Megértelek-Közben gyorsan bekapom a még meleg ételt.

-Nagyon köszönöm,de most szeretnék lefeküdni,jó északát!-Felrohanok a szobámba. Zuhanyozni kezdek.A fejembe nem a csók meg ilyenek járnak,hanem az a rejtélyes hang. A holnap nagy nap lesz érzem. Gyorsan le is fekszek aludni.

***

"Fél hét, a mai híreink..."-Hallatszik a távolból. Visszatértem. Vagyis csak felkeltem. A rádió szólalt meg. A ruháimat sorban dobálom ki a szekrényemből,valami azt súgja ,hogy ma nagyon kirívónak kell lennem. Gyorsan megcsinálom a házim,pepakolok és máris indulok a suliba. Az ajtónál Buffy vár.

-Will hát te meg hova sietsz-mustrál

-Gyere már!-A nap ragyog,egy kis hóréteg még csillog néhol.Buffy nem élvez ia helyzetet.

-Mi a franc bajod van..?..CSak nem???...Drogoztál??

-Dehogy,csak jó a kedvem,nekem nem szabd boldognak lennem?

-deee...persze.-Gyorsan odaérünk a sulihoz. Az igazgató egyből behívat.

-Te csak maradj kint By-utasítom.-Beléppek az ajtón.

-Helló Mr Gini!

-Szia Will.-Mellettem egy lányt pillantok meg.

-Ő itt Tara-mutat az ismeretlenre-Most költöztek ide,és arra gondoltam,hogy te körülvezethetnéd a sulin.Elszontyolodok..így tuti nem lesz semmi abból a jóból. De megint meghallom a hangot.:„Egy bűbájos lány vár rád holnap reggel, mikor tanulni mész akkor botlassz bele” .

-Persze..! Szia Tara-nyújtom felé a kezem,bátortalannak néz ki.De mégis kedvesnek.

-Helló!

-Akkor mi megyünk igazgató úr..További jó munkát. És remélem ,hogy már nem gyanusít. -megvonja a szemöldökét.

-Hát valójában még fel van most is függesztve...de a felfüggesztést felfüggesztem-mosolyog.Én is vetek magamon egy eröltetettet.

-Viszlát-köszönünk el mindketten.

Kiérünk.By meglepődik az ideg láttára.

-ööö..sziazstok..

-Ő itt Tara,Tara ő itt Buffy-Mindketten egyszerre köszönnek.

"Szia!"

-Elboldogulsz egyedül BY? Nekem még sok dolgot kell megmutatnom.

-Persze-hebegi miközben lesüti fejét.

-Szóval leülünk a könyvtárba?

-aham-Beérünk..Próbálok beszélgetni vele és sikerül is.

-Honna njöttél?

-San Francisco-ból.

-Sokat szoktatok költözni?

-Igen,de itt végleg megállunk,vagyis...ideköltöztem..azaz idejöttem a koliba...

-Tök jóó..nemsoká én is kolis leszek..-mosolyog

-Az jó...Ked..Kedves lány..vagy-Hirtelen elfog a melegség..Körölüttünk senki nincs. Egyedül vagyunk. Fejünk egyre közelebb kerül a másikéhoz szánk már szorosab érintkezik.Erre gondolt a hang. Megtaláltam az igaz szerelmem. De leszbikus lennék???